Egy történet közepén...

Már nem tudom ki volt az bennem aki ezt a blogot írta. A régihez visszatérni nem lehet, nem is cél. Mikor megtalálom jelenlegi utamon az útjelző táblát szólok, ha lesznek rajta írott szavak...


Viszont... ha "bio" vagyok önző vagyok, mert magamból indulok ki és csak az almát látom a kezemben, az almafát már nem.
Ha "öko" vagyok talán van esélyem. A bolygó megbocsát és engesztelés képpen feladatokat kapok, hogy enyhítsem a károkat amiket eddig okoztam.

Nincs szükség a világ másik felén megtermő csoda növényekre, gyümölcsökre, zöldségekre, fűszerekre.
Genetikailag nem is alkalmas a szervezetem arra, hogy az Európán kívül termett növényekkel akarja fenntartani és újraépíteni magát.
Szeretem a nagymamám szabolcsi almáját, a kert végében termő édes körtét, a roppanós cseresznyét, az érett, mézes őszibarackot, amikor folyik a leve a könyökömig, a zsenge zöldborsót, a sárga, duzzadó szemű kukoricát és a susogva zenélő búzamezőket. Őket ismerem. De a hipermarketben termett duriant nem, még akkor sem ha "bio"...