Oldalak

Signora Maria és Signore Giorgo

8.levél

Képzeljétek kedveseim!
A Gyuri múlt pénteken rádöbbent, hogy én nem beszélek olaszul, ő viszont igen. Ezért most éjjel-nappal olaszul magyarázza, hogy milyen csodálatos, dallamos ez a nyelv és feltétlenül meg kell tanulnom. 
Reggel hétkor kipattan az ágyból, majd serényen nekilát elkészíteni az 'il káffe mákkiátót"-t, ami a turmixgép poharának méhéből, kendermagtej és nyers csokoládé románcából születik meg. Míg a mű készül ő Pavarottit utánozva és a gépet túlharsogva zengi a "Nessun dorma"-t. Gyanítom nem fog sokáig tartani mert sejti, hogy egészen szerelmes vagyok a José Cura hangjába ...is...


Inkább nem álltam lelkesedésének sodrával szembe, mely mint zajló és áradó folyó öntötte el itáliai életérzéssel hétköznapjainkat. Így most a konyhapult tele van a puccos, világjárta konyhai eszközeivel és szuperfúd magokkal, porokkal. Figyelmeztettem, hogy amint ez az olasz lendület alábbhagy, visszaviheti modern cuccait a házába. Szerintem nem hallotta meg... De azért reggel behozza a "kávét", én mosolygok és közlöm, hogy: "Grácie mijó ámóre!" Majd visszatúrom magam a fehér párnák és dunnák közé. (Igen dunnák. Nyáron is pihe-puha dunnával alszok, mert az jó hideg.)
Mire felkelek ő már felkötözte a "pomodoro"-k ágait és az éretteket felvágja paradicsomsalátának az új diófa vágódeszkán. A hátsó ajtó kitárva, a vékony, fehér függönyöket fel-fellibbenti a délnyugati szellő. A madarak csicseregnek, Gyuri boldog, vagyis Giorgio, mert most így kell hívni. Én pedig mint signora Maria perdülök mögé és álmos szemekkel csókot cuppantok a nyakára. Ő megijed, elvágja az ujját, káromkodik (persze olaszul) és mácsósan mutogat felém, hogy mit háborgatom a "la cucina" szentélyben. Aztán megenyhül, én gézbe csavarom az ujját, ő pedig karmesteri pálcának használva tovább dirigálja Puccini összes művét.
Azért nem kezdődik minden reggel így. Elég nagy változatossággal szerepelnek benne paradicsom dobálások, tüzes tánclépések, melyek után Gyu...bocsánat, Giorgio hátradönt. Bár ez csak egyszer történt meg, mert fárasztó lenne naponta a csontkovács ismerősökkel telefonon konzultálni arról, hogy hogyan lehetne visszaugrasztani a derekam... Szombaton és vasárnap majd' kikészültem eme új hóbortjától, aztán hétfőn beláttam, hogy az élet komédia vagy tragédia, attól függ honnan nézzük. Azóta felléptem én is a szín-(nem kín!)padra és kezdem elhinni, hogy ez tényleg egy „Dolcse Vitá”!

Nem is értem hogyan lehet másképp nyelvet tanulni.

Hozzávalók:
1 db Giorgo (máskor Gyuri)
1-2 zsák jókedv
1 havi lelkesedés (legalább)
Puccini összes operája bakelit lemezen
1 db hatalmas vágódeszka
1 nagy fűszerkertnyi bazsalikom, oregano, kakukkfű...
20 kg paradicsom (/hét/fő)
5 liter olívaolaj
1 csomag kötszer
és 5 fej fokhagyma, amit jobb ha kihagytok a receptből...
Nekem nem sikerült, mert Giorgo kért a Géza kertjéből, így most nagy mennyiségű petrezselyemmel és nyers kakaóbabbal próbálom átillatosítani az énekes madár ajkait.


Amúgy a Julcsa születésnapja csodálatosan jól sikerült. Volt értelme három hétig aggódni azon, hogy honnan lesz 30 szék, kistányér, pezsgős pohár, evőeszköz...De végül signore Gyuri mindent beszerzett (a Katika asszisztenciájával). Segített a szabadtéri ünneplésről alkotott elképzeléseim megvalósításában és még megjegyzéseket sem tett! Pedig biztos úgy tűnt túlzásba estem a nagymamám óriási, antik csipketerítőjével, a diófa ágaira aggatott üvegekben világító mécsesekkel és az amúgy káprázatos, nyers csokoládékrémes, kókuszos tortával. Mondjuk mind a harmincan kellettünk ahhoz, hogy a 70 gyertyát ne a szél fújja el az ünnepelt helyett, de végül sikerült. Az olasz hét egy kicsit franciára váltott és Edit Piaf dalaira táncoltunk éjfélig, mert a Julcsa azt szereti. Tényleg olyan volt, mintha 1941-ben egy provance-i birtokon kerti partit tartanának mádámmok, möszjők és mádmázellek...