Mari néni a Világ kÖrül !

   11.levél
   Drága, egyetlen Gizikém!

 Végre itthon! Kérlek bocsáss meg, hogy olyan ritkán küldtem képeslapot. Tudod nagyon kiszámíthatatlan a posta a világ azon elhagyatott részein amerre Gyuri végighurcolt az elmúlt egy évben.
  El tudod képzelni milyen az amikor december közepén leszállsz Nairobiban a repülőről, minden vágyad egy kis árnyék és Tiszta víz? Viszont ki kell várnod míg az a drága Gyuri feleleveníti a szuahéli "nyelvtudását" és őrülten mutogatva magyarázza, hogy ő maszáj falvakat szeretne látni. A megdöbbent helyiek békésen figyelik majd látván, hogy asszonya (én) közel áll a (hő)gutaütéshez, angolul ajánlanak egy kellemes szállodát.
És ez még csak a kezdete volt...ennek a történetnek.

 Általában az olcsó, legkisebb "panziókban" szálltunk meg, mert Gyuri mindenhol a vad és érintetlen tájat akarta látni, ahol újra összekapcsolódhatunk a Földanyával... Újra érezni azt amit fiatal korában, mikor friss szemmel, kíváncsisággal és határtalan lelkesedéssel nekivágott a világnak. Hát a lelkesedése nem hagyott alább, sőt! Hála a rengeteg fantasztikus, érett gyümölcsnek Afrikában kifejezetten könnyű volt rófúdosnak lenni. Bár a Gyurim gyomra néha meg-megremegett, mikor a szavannák vadállatainak szabad tűzön sült húsát nyárson hordozták az orra előtt a pincérek... De tartottam benne a lelket, ezért háláját egy óriási szúnyoghálóval fejezte ki, aminek én roppantul örültem! Olyannyira, hogy mikor első éjjel belegabalyodott a lábam belekapaszkodtam. Így hajnali kettőkor gyertyafény mellett stoppoltam a Gyuri horkolásának ütemére...

 Kellett egy hét mire rávettem magam, hogy részt vegyek egy szafarin. Mert bár voltak elképzeléseim, de Gizi, ez mégsem olyan mint a nyíregyházi állatkert... (Emlékszel? Oda is csak egyszer bírtál elcipelni a keresztény nyugdíjasklubod öreglányaival....) Akkora a különbség mint mondjuk a Géza sült párizsis szendvicse és a mangós-mentás banán turmix között. Csodálatos érzés volt olyan közel kerülni zsiráfokhoz, orrszarvúkhoz, oroszlánokhoz... Bizony a Gyuri közelsége is jól jött, mert a sofőrünk úgy vezetett a szavannán mint Fittipaldi és úgy kacagott a saját viccein mint aki kizárólag erjedt gyümölcsökön él...
  
Na ez volt aztán a "Hákúná Mátátá"! Ők tényleg komolyan mondják, hogy "Semmi gond!"