Aprító, daráló, aszaló, turmix...



Az imént elfilozofáltam Lori kérdésén, hogy milyen aprítót is ajánlanék?
Nyilván nem tudjátok rólam, de eléggé a végletek embere vagyok.
Vagy egy mindennel felszerelt, szuper konyháról álmodok, ahol ínyenc módra készítek és fogyasztok nyers étel különlegességeket; vagy egy vidéki, "csak vágódeszka + kés van" típusú természetesről.

Igazából se aszalóm, se aprítóm, de darálóm...viszont van nálam egy turmixgép kölcsön! :-)
De így is lehet. Valószínűleg minden így működik, ha csinálni akarod, akkor csináld! Ha nyersen akarsz enni mindent, akkor edd úgy és ne várj amíg lesz keret egy profi Vitamixre vagy egy aszalóra.

A kedvemtől függ, hogy mennyi időt töltök a konyhában, de azért szeretek gyorsan elkészülni. Sokat segítenek ezek a modern háztartási cuccok, mivel például turmixot nehezen csinálnék 1 perc alatt késsel..., de komolyan mondom, hogy a múltkor megsajnáltam a csicseri csírákat, mikor beledobtam őket a gépbe.

Mikor elmegyek a piacra, megcsodálom, kiszemelem majd megvásárolom a kicsi 70 éves nénitől a sárgarépát; majd otthon szépen, szinte simogatva megmosom, aztán összeaprítom.
Ebben van lélek.
De ha rohanva összevásárolok mindenféle "zöldséget" és a turmixgépbe beledobva "elkészítem" 1 perc alatt a vacsorám, az nem nagy művészet. Persze ilyenkor előfordul, hogy nem tetszik a kompozíció íze, ezért teszek bele egy kis fűszert, meg még egy kicsit... hátha jobb lesz. De nem lesz. Ekkor szokott kikötni a hűtőben, érintetlenül. Majd 10 perc múlva még mindig éhesen, előveszek egy almát.. vagy kettőt. Annak van íze. A "készítője" szánt rá elég időt, hogy legyen.